A szülői szerep a világon a legnagyobb feladat, s mégis az erre való felkészülésre szenteljük a legkevesebb figyelmet, de túl nagy árat fizetünk, ha nem készülünk fel.
A gyermeknevelés célja, hogy a szülők felkészítsék a gyermekeiket arra, hogy érett személyiségként léphessenek ki az állandó szülői gondoskodás kötelékeiből, ne függjenek tőlük, hanem bátran tudjanak szembenézni az élet örömeivel és megpróbáltatásaival.

A pozitív gyermeknevelés öt alapelve:
1. Elfogadás – ez segíti a biztonságérzet és az önértékelés kialakulását. Az elfogadás mindennél fontosabb, mert ebből jön az a biztonság, amely arra készteti a gyermeket, hogy nyugodtan mutassa meg önmagát, és merjen akár gyengének is mutatkozni. Ennek eredménye növekvő bizalom lesz a szülő és a gyermek közt.
2. Elismerés – a fontosságérzet kulcsa. „Próbáld meg észrevenni, ha gyermeked valami jót csinál!” Jobban kell értékelnünk azonban a gyermek erőfeszítését, mint a teljesítményét; és erőfeszítésénél is értékesebbnek kell tartanunk lényét. Az őszinte dicsérő szó és biztatás által nő a gyermekben az értékesség érzete.
3. Gyengédség – amelynek hiányát megsínylik a gyermekek. A gyengéd szavak és tettek révén a gyerek érzi, hogy szeretetre méltó.
4. Rendelkezésre állni – Ha időt szánunk a gyerekre, akkor érezni fogja saját fontosságát.
5. Elszámolás és szeretetteljes tekintély – Azáltal, hogy felelősek vagyunk gyermekeinkért, megtanítjuk nekik az elszámolást, vagyis azt, hogy el kell számolniuk dolgaikkal, és ez önfegyelmet igényel. Ha szeretettel gyakorolják a tekintélyt, megteremti azt a keretet, amelyen belül jó döntések születhetnek.

Felhasznált irodalom:
McDowell, Josh –Day, Dick : How To Be a Hero to Your Kids, In: Grész Gábor et al.: Fiatalok az élet
küszöbén (FÉK), tanári kézikönyv 2.
Farkas Péter: A szeretet közössége – A családszociológiai alapjai, L’Harmattan Kiadó, Bp., 2006.
Székely Ilona: Családpszichológia, In: Horváth László (szerk.): Családi nevelés, NCSSZI, Bp., 2002.