Intézményünk éves rendje! Kövesse figyelemmel!
Főooldal
Látogatás a Klinikán

Látogatás a Klinikán

2017.február.23 10:24 Írta SZJG


2016 novemberének végén hirtelen szomorú hír rázta meg a kollégiumot: Gyula bátyámat, kollégiumunk mindenki által szeretett portását súlyos bajjal szállították kórházba Debrecenben. A részleteket gyorsan megtudtam, és az az ötlet pattant ki a fejemből és melengette meg a szívemet, hogy szerveznünk kellene egy tömeges látogatást az örökifjú, az életről gyakran viccelő „öregnek”. Felépülésében segítsük azzal, hogy szeretetünkről biztosítjuk és talán sikerül akkumulátorának celláit annyira feltöltenünk ezzel, hogy jó ideig elegendő energia lesz benne az elkövetkező évek megpróbáltatásaihoz.

Hála Istennek, ezt az ideámat azonnal támogatta Fejér Péter kollégám, aki aztán nemcsak a szervezésben volt segítségemre, hanem el is kísért minket. A kórházi osztály illetékesei beleegyezésükről és konstruktív együttműködésükről biztosítottak a telefonos egyeztetéskor, így nem volt más hátra, mint felmérni a diákság körében, hogy ki hajlandó áldozni idejéből és energiájából a nemes célra. Mintegy 30-an vágtunk neki a gyalogtúrának vacsorát követően. Azért tettük meg a viszonylag hosszabb utat gyalogosan, mert nem szerettem volna, ha valaki azért marad ki belőle, mert anyagilag megterheli a villamosjegyek megváltása. Azt mondom, nem is baj, hogy sétáltunk, hiszen a fiatalságra ráfér egy kis mozgás, másrészt volt idő jól elbeszélgetni egymással.

Odaérve – egy nagyobb aularészben várakozva – jelentkeztem a nővéreknél, akik nagyon ügyesen tartották titokban a mi kis meglepetésünket. Gyula bátyám úgy jött ki a kórterméből, hogy arcáról azonnal le lehetett olvasni a megdöbbenést a váratlan találkától, illetve nyomban utána a megható örömöt. Szokásához híven kedves köszöntése után azonnal felvette a beszéd fonalát és mindenkihez intézett egy pár szívélyes szót, viccelődött és hölgyekkel vette körül magát, hiszen meghívta a kórházi ápolószemélyzetet is az ő kis „bankettjére”.

De nem jöttünk ám üres kézzel! Tudvalevő, hogy Gyula bácsi nagy pecás, így rögtönzött koncertet adtunk neki Csukás István A nagy ho-ho-ho-horgász című rajzfilmjének főcímdalának eléneklésével, ami rögtön próba, főpróba, előadás és finálé is volt egyszerre. Kattintottunk még gyorsan néhány csoportképet, aztán hosszú búcsúzkodást követően jöttünk is, hiszen nem szerettük volna tovább zavarni a kórház rutinját és nekünk is megvolt a magunk rutinja, amit lefekvés előtt a kollégiumban végre kellett még hajtanunk. Aznap este a szokásos imánkat Gyula bátyámért mondtuk.

Jó volt szeretetet, törődést, szolidaritást adni és jó volt meghatódott, köszönő szavakat elcsukló hangon, hálás szemekkel kereső kollégát, embert látni. Ezúton is köszönöm Fejér Péter kollégámnak és a résztvevő ifjúságnak!

 

Ferencz György prefektus

 

Diákunk, Bodolai Dávid beszámolója:

2016. november 17-én délután Ferencz György tanár úr felvetette, hogy kinek lenne kedve meglátogatni kórházban fekvő portásunkat. Jó páran fel is emeltük a kezünket és azonnal jelentkeztünk, hiszen szerettük volna megnézni, hogy van Gyula bácsi. 18:45-kor el is indultunk és kb 1- órás menetidőre számítottunk, hiszen gyalog mentünk. Így is lett, felmentünk majd vártunk egy kicsit és kijött Gyula bácsi. Nagyon örült nekünk és meglepően látta milyen sokat eljöttünk hozzá. Mielőtt kijött volna, Ferencz György tanár úr a kezébe adott mindenkinek egy kis papír fecnit, amin a Nagy Hó-hó-hó horgász főcímdalának a szövege szerepelt. Mondta, hogy majd a látogatás végén kis meglepetésként énekeljük el Gyula bácsinak, hiszen oda van a horgászatért. Kijött Gyula bácsi, és elmesélte, hogy mi és hogyan is történt vele, ezt követően minket kezdett el kérdezgetni, hogy mi van velünk. Jó volt látni, hogy mennyire örült nekünk és látogatásunknak. A végén csináltunk pár csoportképet. Még a nővéreket is odahívta, akik nagyon kedvesek voltak vele s őket is belevettük a csoportképbe. Ezt követően elénekeltük neki a már említett dalt, amitől nagyon meghatódott. Majd szép lassan visszaindultunk a kollégiumba, de ezúttal a társaság egy része már villamossal. Összesítve nagyon örültem, hogy meglátogathattam és remélem, oda többet nem kell mennünk látogatóba.