Főooldal
Húsvéti locsolkodás a kollégiumban

Húsvéti locsolkodás a kollégiumban

A tavaszi szünet közeledtével az az ötletem támadt egy jókedvű néptáncos próba közben, hogy ugyan miért is ne lehetne meglocsolni a mi diáklányainkat kissé hagyományosabb módon: népviseletben verselve egy kicsit, aztán annál több –illatos pacsuli helyett- vízzel megöntözni a mi virágszálainkat, nehogy elhervadjanak!? Az ötletet lelkesen támogatták a néptáncos kolis legényeink.

Megbeszéltem a dolgot a prefektákkal, prefektusokkal és elhintettem a hírt a fiúk között is azzal, hogy el ne dicsekedjenek ezzel a meglepetéssel a leányzóknak, bár tudtam, hogy amit már ketten ismernek, az nem titok többé. (Nem tudom, mennyire sikerült véka alatt tartani a dolgot, de szerintem jól sikerült a meglepetés.) Közvetlenül a szünet utáni első teljes tanítási nap estéjén egy díjátadó ceremónia zajlott az első emeleten, amire hivatalosak voltak a lánykáink is.

Ezután bevonultak a kápolnánkba imádkozni, s mi arra használtuk fel az időt, hogy azok a legények, akik szerettek volna részt venni a mókában, megtöltötték a 2,5 liternél nem nagyobb űrméretű flakonjaikat vízzel és megbeszéltük a haditervet! Mikor minden kislány felsétált a folyosójára, akkor utánam és a rajtam kívül még viseletbe öltözött Sajtos László és Sikula Bálint diákjaim után hömpölygött a locsolóbrigád.

A szintajtón, a fotóson és a népviseletet öltött srácaimon kívül kezdetben nem lépett be senki. A többiek csendben várták a jelet. Próbáltunk vigyázni, nehogy megsejtsenek valamit odaát. Az első verset Sajti mondta, aztán jött Bálint és én zártam a sort. A kérdésre: „Szabad-e locsolni?”, egyetlen bátortalan „Nem.” volt a válasz, mire én: „Micsodaaa! Táámadááás!!!” Kinyitottam az ajtót és tódult, rohant be a sok fiú! Volt ott visongatás, nevetés, lóti-futi! A bátrabb lányok, vagy azok, akik nem tudtak elég gyorsan elég jó fedezéket találni, eláztak tetőtől-talpig! A szobák sem jelentettek rejtekhelyet. A legényeink elég alaposan felderítették az öntöznivalót! Jó munkát végeztek…

Nem kellett hozzá öt perc, és biztosak lehettünk benne, hogy jövő húsvétig nem hervadnak el a mi szép virágaink! Miután mindenki és minden kellően nedves lett, visszarendeltük a fiúkat a helyükre, hogy hagyjunk lehetőséget a leányoknak rendbehozni magukat.

Én úgy láttam, hogy egyaránt élvezetes volt a történet mind a fiúk, mind a lányok számára. Néhány leányzó később megkérdezte, hogy visszafelé működhet-e a műsor? Én úgy tudom, hogy húsvét hétfőn a fiúk, aztán a lányok locsolnak…

Ferencz György prefektus