Babos Sándor missziója Kínában

A helyszín a második világháborúba sodródó Mandzsúria, a mai Kína északkeleti területe. A félárva Hszüt nevelőapja kiteszi a házból. Az átfagyott gyerekre Babos Sándor – kínai nevén Szándi –, erdélyi misszionárius talál rá, és otthonába fogadja.

„A fiú várta a hátára záporozó ütéseket, hiszen Jün úr megverte, ha reggel nem lobogott a tűz a konyhában. De a misszionárius keze nem mozdult, és ez, ha lehet, még jobban megrémítette Hszüt. – Ne küldj el magadtól, bá! Ígérem, jó szolgád leszek! – Nem küldelek el – emelte fel a földről Babos Sándor –, de nem kell, hogy a szolgám légy. Feküdj vissza az ágyba! Beteg vagy, pihenésre van szükséged, nem arra, hogy itt a konyhában mezítláb szaladgálj. Hszü nem értette pontosan, mit is akar ez az európai…”

Miklya Luzsányi Mónika eredeti dokumentumok alapján meséli el a jobb sorsra érdemes mandzsu fiú és magyar pártfogója történetét.